Mikor hőseink magukhoz
tértek mindhárman egy-egy bambuszból készült cellában találták magukat. Helyük
épp csak annyi volt benne, hogy letudtak ülni. Maguk körül csak az erdőt
látták, azonban velük szembe egy nagy sötét barlangot láttak, amely bejáratának
szélein a kicsi lények álltak.
Egyszer csak megremegett
a föld, majd másodszor is, egyre erősebben és hangosabban. Végül az egyik
kis élőlény beállt középre és beszélni kezdett.
- Bemutatom XII. Edgár király, a
koboldok legfőbb vezetőjét.
Ekkor a barlang sötétjéből
előlépett XII. Edgár. A csapat mindhárom tagjának nyitva maradt a szája a döbbenettől.
A király három méter magas
volt és legalább egy tonna. Testén csak kevés helyen volt néhány rongydarab.
Hatalmas orra volt, amit még Pinókkió is megirigyelhetett volna. Bőre olyan
volt, mint a kobold család kisebb fajának, bár ez volt az egyetlen dolog,
amiben hasonlítottak. Fején mindenféle növényből barkácsolt korona volt.
Először mind hármójukat
megnézte egyesével, majd beszélni kezdett. Hangjától a fák levelei mind rezegni
kezdtek.
- Ezért a három kis ember miatt
zavartátok meg a délutáni alvásomat?
- Ezek nem akármilyen emberek
uram!-mondta az egyik kobold- Mindegyiknek van valamilyen szuper képessége. Az
egyik srác képes állattá változni, a másik át tudja venni a tárgyak anyagát, a
nő pedig repül.
A király gondolkodni kezdett. Vagy
öt percig így gondolkozott, míg végül megszólalt.
- Lenne egy ajánlatom. Elengedünk
titeket, de cserébe meg kéne szereznetek valamit. Ha elhozzátok szabadok
vagytok, és kérhettek is valamit.
-És mi lenne az, amit el kéne
hoznunk?-kérdezte Roger.
- Egy levelet.
- Egy levelet?
- Egy aranylevelet.
- És hol van pontosan ez a levél?
- Hol a nap felkel, négy kőbe zárt
óriás között leled. Mit legelőször napfény ér, bejárathoz ott a rejtvény.
- Ez pontosan mit takar?
- A koboldok máig nem jöttek rá.
- Miből gondolja, hogy nekünk
meglesz?
- Hát, csak van annyi eszetek.
- Nem mindenkinek...-mondta
Melinda.
- Na, miért nem indultok?
- Öööhm... Még mindig ketrecben
vagyunk!-mondta Benny.
- Engedjétek már el őket idióták.
* * *
- Látod már őket?-kiáltott fel
Benny az égen repülő Melindához.
- Nem látok semmilyen óriást!
Keleten mindent eltakar négy hatalmas hegy.
- Lehet, hogy az óriások azok mögé
bújtak.-mondta Roger.
- Négy kőbe zárt óriás között
leled.-gondolkozott Benny-Gondolod, hogy...?
- A négy hegy a négy óriás
lenne?-fejezte be Melinda.
- Előre megyek felderíteni a
terepet.-mondta Benny, és el is indult a hegyek irányába.
- Jövök én is.-mondta Melinda.
- Akkor már én sem maradok
itt!-kiáltott utánuk Roger.
Így haladtak a hegyek felé, még
Melinda fel nem kiabált.
- Álljatok meg!
- Miért?-kérdezte Roger-Látod az
óriásokat a hegyek mögött?
Nem te idióta! Nézzetek keletre!
Benny addig meresztgette a szemét,
míg meg nem látta, hogy miről beszél Melinda.
A hegyek körül mintha egy
burok lett volna. Fala ezüstösen csillogott a napfényben.
- Mi lehet az?
- Mindjárt kiderül.
Mikor a burok falához értek,
gondolkozni kezdtek. Tippelgettek csak, hogy mi lesz, mikor átlépik.
- Lehet, hogy meghalunk!-mondta
Roger.
- Ne legyetek ostobák!-kiabálta
repülő társa- Én átmegyek rajta.
Melinda át is repült a burok falán.
Ezt egy halk pukkanás kísérte.
-Segítség!!!-üvöltötte, mivel amint
átért a falon, zuhanni kezdett. Benny gepárddá változott, hogy gyorsan a zuhanó
Melinda alá futhasson, azonban amint átment ő is a falon, visszaváltozott
emberré és hasra esett. Gyorsan talpra ugrott és úgy rohant tovább. Épphogy
csak elérte Melindát, aki így Benny karjai közé zuhant. Kínos csend lett.
Mindketten egymást bámulták, míg meg nem érkezett Roger.
- Szép fogás volt Benny!-mondta.
- Most már letehetsz te
idióta!-kiabálta le Benny fejét Melinda.
- Ja persze!-mondta a
zavarodottságtól elvörösödött Benny.
- Szóval kezdett beszélni Melinda,
majd körülnézett-úgy tűnik, a burkon belül nem tudjuk használni az erőinket.
- De nekünk kel az az aranylevél,
és megszerezzük akkor is, ha nincs erőnk!-mondta Benny-Kezdjük el megmászni az
egyik hegyet! Egy kis hegymászás szuper erő nélkül is megy. A hegy mögött meg
ott lesz a fa, amin a levél lesz. Na, melyik hegyet másszuk meg?
- Majd én kiválasztom!-kiáltott
vidáman Roger-Ec-pecki-me-...
- Jó akkor legyen a
legközelebbi!-.-"
- Oké!^_^
* * *
- Nem valami alacsony ez a
hegy!-csodálkoztak el mindhárman- Legalább egy napig fog tartani megmászni, és
plusz egy a másik oldalon leereszkedni.
- És plusz egy nap, ha nem indulunk
el, és egész nap a hegyet bámuljuk!-mondta Melinda-induljunk, ha még ma meg
akarjuk mászni a hegyet!
- Igazad van, induljunk!
Így indult el a kis csapatunk
hegymászó túrára. Útközben párszor megálltak pihenni, de rögtön indultak
tovább. Egyszer csak nagy morajjal földcsuszamlás indult, egyenesen hőseink
felé. Mind hármójukat elsodorta a lavina, egyenesen egy sziklaszirt felé. Benny
azonban az utolsó pillanatban belekapaszkodott a szirt szélén álló kövek
egyikébe. Roger belekapaszkodott Benny lábába, másik kezével elkapta Melindát.
Lent a sziklák hangos puffanással értek földet.
- Tudod Benny, igazán
abbahagyhatnád a hősködést!-kiabált fel Melinda.
- Akkor engedjem el a sziklát és
zuhanjunk a mélybe?
- Ne ne ne!!!
- Na, látod!
Miután felhúzták magukat rögtön
indultak is felfelé, tovább a hegy tetejére.
* * *
Mire felértek a hegy tetejére az
égbolt már ragyogott a sok csillagtól.
- Javaslom, hogy itt most pihenjünk
meg, és holnap majd tovább indulunk.
Így is lett. A kis csapat felverte
a sátrakat, tüzet raktak, és a körül nézték a csillagokat.
- Azt mondják, ahányszor egy
csillag leszalad.
A földön egy ember élete
megszakad.
Ezer szerencséd, te gonosz
mostoha,
Hogy nem tudom, melyik kinek
csillaga;
Nem kínoznád tovább az én
galambomat
Mert lehajítanám a
csillagodat!
- Öhm.. Roger.. Rossz könyv!
- Ja, tényleg.
-Szerintem menjünk most aludni,
hogy mind kipihentek legyünk. Lefelé is nehéz lesz az út, mint felfelé.
Nem tudták még mi vár rájuk
reggel.