A két farkas

  Reggel hőseink korán ébren voltak, hogy elkezdhessék útjukat a hegyről lefelé a szikla másik oldalán. Azonban amint kiléptek sátraikból a szájuk is nyitva maradt a döbbenettől. A hegy-amit tegnap elvileg megmásztak-magasabb lett.

-Legalább kétszer akkora lett, mint volt.-mondta Roger.

-És valószínűleg még nagyobb lesz, ha tovább mászunk rajta!-gondolkozott Benny-Mihez kezdjünk?

-Nincs, más választásunk-felelt Melinda-vissza kell másznunk a hegy aljára, és valahogy máshogy kell bejutnunk.

-Egy újabb nap megy veszendőbe!

-És nem kerülünk közelebb ahhoz a "különleges" levélhez!

-Ne panaszkodjatok már egyfolytában!-szól rá a két fiúra Melinda-Komolyan, mintha két ovissal jöttem volna, akik folyamatosan siránkoznak valamiért!

-Hagyjuk! Inkább induljunk el visszafelé!-szólt Benny.

* * *

Mikorra a kis csapat sikeresen leért a hegyről (néhány halál közeli élménnyel (de ez mellékes)) már besötétedett. Az éjszakai égbolt gyönyörű látványt nyújtott több ezer csillagával. A Nagy Göncöl hét csillaga fényesen tündöklött az égen. A Hold sarlója épp most érte el a telihold felét. Hőseinknek már csak két hetük volt, hogy megtalálják a holdkövet, és a helyére tegyék, hogy megtalálják a kék levelű erdőt.

  Rögtön tanácskozni kezdtek, hogy merre induljanak tovább. Visszagondoltak, hogy hogyan szólt a koboldok rejtvénye.

-Hol a nap felkel, négy kőbe zárt óriás között leled. Mit legelőször napfény ér, bejárathoz ott a rejtvény.

-Melyiket éri legelőször napfény?-gondolkozott Benny.

-Amelyik olyan magas, hogy a napig ér?-kérdezte Roger.

-Idióta!-kiáltotta Melinda-Valószínűleg a keleti hegy lesz az.

-És honnan fogjuk tudni, hogy merre van kelet? Még a nap sincs fent, hogy aszerint tájékozódjunk.-mondta Benny.

-Ez igaz,-szólt Roger-de fent vannak a csillagok. Még kiskoromban megtanultam a csillagászat alapjait. Azt még tudom, hogy a Sarkcsillag észak felé mutat. Ha jól emlékszem valahol ott kell lennie... Á, meg is van. Ott ragyog fent!-és ezzel egy csillag felé mutatott.

-Rendben, ha arra van észak, akkor arra van kelet!-mondta Benny, miközben jobbra mutatott.

  A csapat el is indult a megfelelő irányba. Az éjszaka csöndes volt és kísérteties. Sok apró neszt lehetett hallani  az erdőből. melyektől sokkal ijesztőbb lett. Sok bokorból és faágról  világító szempár nézett mindenfelé. Néha bagolyhuhogás hallatszott a fák lombjai között.

  Embereink próbáltak bátran haladni előre, nem figyelve az apró hangokra és a világító szempárokra. Ahogy egyre-jobban haladtak befelé az erdő mélyébe, egyre-inkább úrrá lett rajtuk a félelem. Mindhárman kapkodták fejüket a zajok forrásainak irányéba, de sehol nem láttak semmit.

  Egy ágreccsenésnél végül Roger elüvöltötte magát, és kiabálva elrohant a sötétségbe. A többiek gyorsan utána futottak, hogy ne essen semmi baja. Mikor utolérték, Roger a hátán feküdt a kezén támaszkodva, és döbbenten bámult a feketeségbe. Egyszer csak egy világító szempár tűnt elő, amihez egy vicsorgó száj is tartozott, majd egy farkas lépett elő a sötétségből. Gyönyörű példány volt. Nagytestű volt, szép bundával, mellyel alig lehetett észrevenni. Bennyéket nézte, mintha azon gondolkozna, hogy kit támadjon meg először.

  Választani azonban nem maradt ideje. A többiekkel ellentétben Benny agya nem blokkolt le.

-Gyorsan bújjatok el valahol, mindjárt utánatok megyek!-ezzel farkassá változott, hogy megverekedjen jelenlegi fajtársával.

  A két farkas egymással szembe állt. Egyszer csak egymásnak ugrottak. Mindketten próbálták harapni a másikat, de csak kisebb karcolásokat tudtak okozni egymáson. Hirtelen a vad farkas ráugrott Bennyre, és átharapta a lábát. Benny nagyot kiáltott (vagyis vonyított) fájdalmában. A farkas szinte járás képtelenné tette őt. Végül egymással szembefordultak és utoljára egymásnak ugrottak, de csak egyikőjük ért élve földet...

* * *

Roger és Melinda egy bokor alján bújt el. Mindkettőjük szíve nagy sebességgel vert. Mindketten előre bámultak, miközben próbálták felfogni, hogy mi is történt. Végül befejezték a lihegést és megnyugodtak.

-Megmentett minket.-mondta Roger.

-Tessék?

-Mondom megmentett minket!-mondta ismét kicsit hangosabban.

-Na és? Már nem tudom hányadszorra menti meg az életünket ez a zöldfülű.

-De nem az élete árán! Mert lehet, hogy most ezáltal éltük túl.

  Melinda zavarba jött. Nem gondolt bele, hogy most lehet, hogy csak Benny életéért cserébe maradt életben. Nem tudja elképzelni, hogy mi lesz, ha a zöldfülű nem éli túl.

-Nem lehet! Nem halhatott meg!-kiáltotta.

-És ha mégis? Mit csinálunk akkor?

-Azt, amit Benny akarna. Folytatjuk az utat, megszerezzük az aranylevelet, visszavisszük a kobold királynak, elvisszük a holdkövet és megszerezzük a varázskövet.

-Már ha innen élve elmegyünk.

-Ezt hogy érted?-kérdezte Melinda társát, de ő nem válaszolt. Arcáról döbbenetet olvasott le, de nem tudta miért. Követte tekintete vonalát, és meglátta, hogy mitől döbben le Roger.

  A bokrok közül egy farkas lépett elő. Vicsorogva és morogva haladt párosunk felé, akik ledermedten figyelték az állatot, aki egyre közelebb ment hozzájuk. Az ordas meredten bámultak őket, miközben lassan lépkedett feléjük mikor már csak egy lépésnyire volt tőlük, az állat vonyítva összeesett. Melinda közelebb ment, hogy jobban lássa az ájult állatot. Mikor fölé hajolt arca megdermedt és száján csak ennyi jött ki:

-Benny!-mondta az állatnak, akinek egyik lába vérzett.

* * *

Benny miután kómába esett úgy érezte, hogy a semmi kellős közepén lebeg. Sehol nem látott semmit. Hirtelen a semmiből fekete felhők bukkantak fel, melyekből egy csuklyás alak alakult ki.

-Ő a sötét alak az álmomból.-emlékezett vissza Benny.

-Üdvözöllek!

-Ki vagy te és mit akarsz tőlem? Mit csináltál álmomban a barátaimmal?

-Én csak elveszem azt, ami engem illet. És ez a valami mindkettőnket érdekli. Állj mellém Benny. Mi ketten a kővel uralhatnánk a világot. Gondolj bele! Senki nem utálna a képességed miatt. Épp ellenkezőleg. Istenként tisztelnének minket.

-Csak hogy az istenek teremtenek és védenek. De te pusztítani akarsz!

Én csak azt akarom, amit érdemlek. Ki pedig ellenem van, azt földbe taposom. Hatalom, dicsőség mind csak engem illet! Gyere Benny, osztozzunk meg mindezeken!

-Soha! Nem fogom cserben hagyni a barátaimat!

-Csak nem azokat véded, akik ott hagytak miközben te az életedért harcoltál?!

-Én mondtam, hogy meneküljenek el!

-Egy jó barát nem hagy bajban, akkor, sem ha te kéred!

-Mit tudsz te az igazi barátságról? Mit tudnál, ha egyfolytában pusztítasz és gyilkolsz?

-Nem is akarok semmit se tudni erről a gyerekességről! De ha mellém állsz, lehet sok új barátod, akik nem hagynak cserben!

-Én nem akarok olyan barátokat, akik csak azért barátkoznak velem, hogy életben maradjanak!

-Megadtam a lehetőséget, de te elutasítottad. Ezért szenvedni fogsz, szenvedni barátaiddal együtt!-ezzel eltűnt a semmibe. Benny egy ideig bámulta a helyét, aztán üvöltve a lábához kapott.