Az üzlet

  Mikor hőseink magukhoz tértek mindhárman egy-egy bambuszból készült cellában találták magukat. Helyük épp csak annyi volt benne, hogy letudtak ülni. Maguk körül csak az erdőt látták, azonban velük szembe egy nagy sötét barlangot láttak, amely bejáratának szélein a kicsi lények álltak.

  Egyszer csak megremegett  a föld, majd másodszor is, egyre erősebben és hangosabban. Végül az egyik kis élőlény beállt középre és beszélni kezdett.

- Bemutatom XII. Edgár király, a koboldok legfőbb vezetőjét.

Ekkor a barlang sötétjéből előlépett XII. Edgár. A csapat mindhárom tagjának nyitva maradt a szája a döbbenettől.

  A király három méter magas volt és legalább egy tonna. Testén csak kevés helyen volt néhány rongydarab. Hatalmas orra volt, amit még Pinókkió is megirigyelhetett volna. Bőre olyan volt, mint a kobold család kisebb fajának, bár ez volt az egyetlen dolog, amiben hasonlítottak. Fején mindenféle növényből barkácsolt korona volt.

  Először mind hármójukat megnézte egyesével, majd beszélni kezdett. Hangjától a fák levelei mind rezegni kezdtek.

- Ezért a három kis ember miatt zavartátok meg a délutáni alvásomat?

- Ezek nem akármilyen emberek uram!-mondta az egyik kobold- Mindegyiknek van valamilyen szuper képessége. Az egyik srác képes állattá változni, a másik át tudja venni a tárgyak anyagát, a nő pedig repül.

A király gondolkodni kezdett. Vagy öt percig így gondolkozott, míg végül megszólalt.

- Lenne egy ajánlatom. Elengedünk titeket, de cserébe meg kéne szereznetek valamit. Ha elhozzátok szabadok vagytok, és kérhettek is valamit.

-És mi lenne az, amit el kéne hoznunk?-kérdezte Roger.

- Egy levelet.

- Egy levelet?

- Egy aranylevelet.

- És hol van pontosan ez a levél?

- Hol a nap felkel, négy kőbe zárt óriás között leled. Mit legelőször napfény ér, bejárathoz ott a rejtvény.

- Ez pontosan mit takar?

- A koboldok máig nem jöttek rá.

- Miből gondolja, hogy nekünk meglesz?

- Hát, csak van annyi eszetek.

- Nem mindenkinek...-mondta Melinda.

- Na, miért nem indultok?

- Öööhm... Még mindig ketrecben vagyunk!-mondta Benny.

- Engedjétek már el őket idióták.

* * *

- Látod már őket?-kiáltott fel Benny az égen repülő Melindához.

- Nem látok semmilyen óriást! Keleten mindent eltakar négy hatalmas hegy.

- Lehet, hogy az óriások azok mögé bújtak.-mondta Roger.

- Négy kőbe zárt óriás között leled.-gondolkozott Benny-Gondolod, hogy...?

- A négy hegy a négy óriás lenne?-fejezte be Melinda.

- Előre megyek felderíteni a terepet.-mondta Benny, és el is indult a hegyek irányába.

- Jövök én is.-mondta Melinda.

- Akkor már én sem maradok itt!-kiáltott utánuk Roger.

Így haladtak a hegyek felé, még Melinda fel nem kiabált.

- Álljatok meg!

- Miért?-kérdezte Roger-Látod az óriásokat a hegyek mögött?

Nem te idióta! Nézzetek keletre!

Benny addig meresztgette a szemét, míg meg nem látta, hogy miről beszél Melinda.

  A hegyek körül mintha egy burok lett volna. Fala ezüstösen csillogott a napfényben.

- Mi lehet az?

- Mindjárt kiderül.

  Mikor a burok falához értek, gondolkozni kezdtek. Tippelgettek csak, hogy mi lesz, mikor átlépik.

- Lehet, hogy meghalunk!-mondta Roger.

- Ne legyetek ostobák!-kiabálta repülő társa- Én átmegyek rajta.

Melinda át is repült a burok falán. Ezt egy halk pukkanás kísérte.

-Segítség!!!-üvöltötte, mivel amint átért a falon, zuhanni kezdett. Benny gepárddá változott, hogy gyorsan a zuhanó Melinda alá futhasson, azonban amint átment ő is a falon, visszaváltozott emberré és hasra esett. Gyorsan talpra ugrott és úgy rohant tovább. Épphogy csak elérte Melindát, aki így Benny karjai közé zuhant. Kínos csend lett. Mindketten egymást bámulták, míg meg nem érkezett Roger.

- Szép fogás volt Benny!-mondta.

- Most már letehetsz te idióta!-kiabálta le Benny fejét Melinda.

- Ja persze!-mondta a zavarodottságtól elvörösödött Benny.

- Szóval kezdett beszélni Melinda, majd körülnézett-úgy tűnik, a burkon belül nem tudjuk használni az erőinket.

- De nekünk kel az az aranylevél, és megszerezzük akkor is, ha nincs erőnk!-mondta Benny-Kezdjük el megmászni az egyik hegyet! Egy kis hegymászás szuper erő nélkül is megy. A hegy mögött meg ott lesz a fa, amin a levél lesz. Na, melyik hegyet másszuk meg?

- Majd én kiválasztom!-kiáltott vidáman Roger-Ec-pecki-me-...

- Jó akkor legyen a legközelebbi!-.-"

- Oké!^_^

* * *

- Nem valami alacsony ez a hegy!-csodálkoztak el mindhárman- Legalább egy napig fog tartani megmászni, és plusz egy a másik oldalon leereszkedni.

- És plusz egy nap, ha nem indulunk el, és egész nap a hegyet bámuljuk!-mondta Melinda-induljunk, ha még ma meg akarjuk mászni a hegyet!

- Igazad van, induljunk!

Így indult el a kis csapatunk hegymászó túrára. Útközben párszor megálltak pihenni, de rögtön indultak tovább. Egyszer csak nagy morajjal földcsuszamlás indult, egyenesen hőseink felé. Mind hármójukat elsodorta a lavina, egyenesen egy sziklaszirt felé. Benny azonban az utolsó pillanatban belekapaszkodott a szirt szélén álló kövek egyikébe. Roger belekapaszkodott Benny lábába, másik kezével elkapta Melindát. Lent a sziklák hangos puffanással értek földet.

- Tudod Benny, igazán abbahagyhatnád a hősködést!-kiabált fel Melinda.

- Akkor engedjem el a sziklát és zuhanjunk a mélybe?

- Ne ne ne!!!

- Na, látod!

Miután felhúzták magukat rögtön indultak is felfelé, tovább a hegy tetejére.

* * *

Mire felértek a hegy tetejére az égbolt már ragyogott a sok csillagtól.

- Javaslom, hogy itt most pihenjünk meg, és holnap majd tovább indulunk.

Így is lett. A kis csapat felverte a sátrakat, tüzet raktak, és a körül nézték a csillagokat.

- Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad.

  A földön egy ember élete megszakad.

  Ezer szerencséd, te gonosz mostoha,

  Hogy nem tudom, melyik kinek csillaga;

  Nem kínoznád tovább az én galambomat

  Mert lehajítanám a csillagodat!

- Öhm.. Roger.. Rossz könyv!

- Ja, tényleg.

-Szerintem menjünk most aludni, hogy mind kipihentek legyünk. Lefelé is nehéz lesz az út, mint felfelé.

Nem tudták még mi vár rájuk reggel. 

A fogságba esés

  A kis csapat gondterhelten ült a tűz körül, melynek emlékét már csak a parázsló hamu őrizte. Tanácstalanul nézték a hamukupacot, mintha attól várnák a megoldást.

  Néma csend volt. Senkinek sem volt semmilyen ötlete, így egyikőjük sem szólalt meg. Várták, hátha valamelyikőjük elődrukkol  egy jó tervvel. Reggel óta ülnek ott, és gondolkoznak, hogy merre induljanak.

  Tán egész nap így tanácskoztak volna, ha nem hallottak volna meg egy koppanást, majd Roger kiáltását.

-Valami eltalálta a nyakamat!-újabb koppanás, újabb óbégatás.

-Az orrom!-Benny rögtön piros orrához kapta a kezét. Egyszer csak rengeteg kő kezdett el repülni mindenfelé. Mindenki próbált fedezékbe menekülni, de nem volt mi mögé, így egymást használták pajzsnak.

  Végül Roger elkapott egy mellette elsuhanó követ és erősen megszorította.

-Ha játszunk, akkor játszunk rendesen!-mondta, majd kővé változott testével elindult az egyik bokor felé, melyből a kavicsok szálltak kifelé. Minden kő lepattant a testéről, így akadálytalanul haladhatott előre. Mikor odaért széthúzta a bokor ágait, hogy láthassa, hogy kik, vagy mik szórakoznak velük.

  Miután benézett a bokorba, mozdulni se tudott a döbbenettől. A bokor ágain lábszárig érő lények ültek, kezükben csúzlival és köpőcsővel. Barna bőrük úgy nézett ki, mint a fakéreg, ezért lehetett nehezen észrevenni őket. Csillogó zöld szemük volt, melyek gonoszan csillantak a napfényben. Legfeltűnőbb nagy fülük volt. Alig voltak 20 centisek, fülük mérete az emberi fül méretével egyezett meg. Ha nagyobb szél támadt volna, talán elrepíti őket füleik miatt, így sokat gyakorolva a légi vitorlázást.

  Pár másodpercig néma csendben nézték egymást, míg végül az egyik kis lény elordította magát.

-Futás srácok!-mindegyikőjük egyszerre kezdett rohanni, azonban három csoportra osztódtak, három különböző közlekedési módot választva.

  Az első csoport felemelte nagy füleit, hogy beléjük kapjon a szellő, majd repülni kezdtek.

-Azok az enyémek!-mondta Melinda, majd utánuk is repült. Mikor a kicsi élőlények észrevették, zuhanórepülésbe kezdtek. Az erdő fái közt addig repkedtek, ameddig nem találtak egy méhkast, amit utána szét is vertek. A dühös méhek elkezdték üldözni őket. Melinda megdöbbenve nézte, ahogy az ismeretlen törpék felé repültek. A mérges méheket csak azután vette észre, miután a manók elkerülték őt. A méhek Melindát támadták meg, aki becsukott szemmel kezdett el hadonászni, hogy elkergesse őket. Észre sem vette a rengeteg kis lényt, akik a lábához gyűltek, és egyszerre elkezdték a lábánál fogva lefelé húzni, egészen a talajig. Ott borostyánindákkal a földön futó gyökerekhez kötözték. Így került Melinda fogságba.

* * *

A második csoport kis élőlény a folyóba ugrott és úszva menekült tovább. Ezek tán Benny kezdett futni. A folyóparton két lábbal elrugaszkodott, de a vízbe már uszonnyal érkezett. Halként folytatta az kergetőzést a vízben. Hamar felzárkózott az üldözöttek mögött, azonban a kis törpék cselesen mozogtak, így minden nagyobb kőnél elkanyarodtak, amit Benny már nem tudott megtenni, ezért mindegyiknek nekiütközött. Már majdnem teljesen utolérte őket, mikor  a manók felfelé kezdtek úszni, Benny pedig egyenesen beleúszott egy halászhálóba, és jól bele is gabalyodott, így nem menekült börtönéből.

* * *

  Rogeré maradt az utolsó csoport törpe. Ez a csoport ágról ágra ugráltak, néha szaltózva, vagy pörögve, csak hogy még jobban szórakozzanak. Roger gondolkozott egy ideig, hogy hogyan követhetné őket, aztán észrevett egy borostyánhajtást, amitől miután megfogta a kezei helyére indák nőttek, melyekkel könnyen lengett az ágakon.

  Már majdnem elérte hajszoltjait, mikor az egyik ág reccsenve letört, és Roger zuhanva esett földre, ahol beverte a fejét. Még látta a kis lényeket, amit fölé álltak, majd minden elsötétült.

A reggeli tanácskozás

  A felkelő nap sugarai pont besütöttek Benny sátorába, bár a fiút nem ez ébresztette fel. Ébren volt régóta, és az álmán járt az esze.

-Vajon kilehetett a csuklyás fickó? És hogyan kapta el a többieket? Hogyan került hozzám a kő? Megszereztük volna?-gondolkozott magában.

  Tovább azonban nem tudott gondolkozni, mert ekkor szétnyílt a sátor ajtaja, és belépett Roger.

-Jó reggelt! Hogy telt az éjszakád? Fogadjunk, hogy egész éjjel Melinda járt a fejedben!

-Ja, szerepelt az álmomban. És te is.

-Tényleg? Na is mi volt benne?

"Elmondjam vajon?"-gondolkozott Benny-"Inkább titokban tartom"-gondolta és ezt felelte:

-Nagy ostobaság volt! Valami születésnapi bulin voltunk és mi voltunk a bohócok.

-Hogy tudsz ekkora marhaságot álmodni?!-nevetett Roger. Benny is próbált valami mosolyt vágni az arcán, de csak úgy nézett ki, mintha rángatózna a szája-Gyere reggelizni! Tegnapról maradt néhány sültszalonna és kenyér amit vacsinál sütöttem.

-Köszi! Mindjárt jövök, csak felöltözök.

-Rendben, de siess, mert különben elfogy!

-Oké, de ha kérhetném, hagyj nekem is!

-Nem ígérek semmit!-ezzel kiment a sátorból.

  A reggel csendes volt, míg Roger meg nem szakította a némaságot.

-Meséld el Benny Melindának, hogy mit álmodtál, hagy röhögjön ő is egy jót!

-Bohócok voltunk egy szülinapi partyn.-mondta halkan Benny. Melinda arca továbbra a komoly volt. Semmi változás, reakció. Újabb csend telepedett a társaságra. Meglepő módon ezt Melinda törte meg:

-Valaki nem találta meg a térképet éjjel?-kérdezte, mire mindketten a fejüket rázták

-Akkor magunktól kell megtalálnunk a helyes utat.

Az álom és a titok

  Késő estére járt, mikor hőseink megálltak éjszakára pihenni. Felállították a sátrakat, tüzet raktak. Az erdőben hideg volt, sötét és ijesztő. Halk, motoszkálásra utaló hangokat lehetett hallani a bokrokból. Az egyetlen fényforrások a csillagos ég fényei és a tűz volt. Mindenki a tűz mellett ült, térdüket  felhúzva és átkarolva. A tüzet lesték, de látszott a tekintetükön, hogy mindenkinek máshol jár az esze. Végül Benny törte meg a csendet.

-Szóval Melinda, elmesélnéd nekünk merre találjuk a kék levelű erdőt?-kérdezte, mire Melinda magához tért a merengéséből.

-Ja persze. Azt mesélik, hogy innen messze van egy nagy völgy, a Holdfény-völgye. Ennek a völgynek egyik hegyén van egy szikla, amiben egy kő található. Azt mesélik, hogy ez a kő egyszer a holdból hullott le a földre. A nevét is innen kapta, Holdkő. A legenda szerint, ha ezen a kövön átvilágít a telihold fénye, akkor az egész völgy összes levele a fénytől kékké változik. De a hold évente csak egyszer, a nyári napforduló idején van a megfelelő helyen, és akkor is ritkán van telihold. De most szerencsénkre pont telihold lesz, de a teliholdig még sok idő van.

-Addigra pont odaérnénk a völgyhöz. És merre van, kell tovább indulnunk?

-Pontos irányról nem mondanak semmit, de ha álmodban vágysz a térképre, és jólelkű vagy, akkor álmodban megjelenik, és ha felébredsz, magad mellett találod a térképet.

-Akkor lehet, hogy jobb lenne nyugovóra térni.

-Még valami!

-Mi lenne?

-A Holdkő évekkel ezelőtt eltűnt a szikláról, és még azóta se került elő.

-Majd arra is gondolunk, de először az első gonddal foglalkozzunk, ami a térkép megszerzése. Javaslom, hogy mindenki menjen aludni. Holnap úgyis korán kelünk.

-Egyet értek. Mindenki reménykedjen, hogy megtalálja a térképet álmában!

  Benny aznap álmában magas hegyek fölött repült. Végül egy magas hegy fölött repült el végül egy hegy felett állt meg, ahol négy embert látott. Melindát, Rogert, egy csuklyás alakot és nagy döbbenetére saját magát. Saját kezében a kő volt, másikban a térkép. A csuklyás ember Melinda és Roger között állt. Melinda a földhöz volt láncolva, így nem tudott elrepülni se. Rogert mintha műanyagba csomagolták volna. Széttörni nem tudta börtönét, mert nem lett volna elég erős a műanyag, hogy széttörje, mert így is csak behorpasztotta. Hangjukat nem hallotta, de látta, hogy beszélnek. Végül az álom Benny elindult a csuklyás ember felé, és átadta neki a követ. Hirtelen minden elfeketedett, az ég beborult, a fák kopaszak lettek. Semmi zöld nem volt semerre.

  Ekkor ébredt fel Benny. Nagy lélegzeteket vett, mint aki épp a víz alól jött fel és nagy levegőket vesz. Bámulta a sátor tetejét, nem mondott semmit. Az álma érdekelte. 

-Vajon ki lehetett az a csuklyás alak?-gondolkozott. Ekkor a lábánál megrúgott valamit. Odanyúlt érte és magához húzta. Egy feltekert pergamen volt. Széttekerte. Elég régi lap lehetett, mert poros volt és néhány helyen szakadt. A belsejében egy térkép volt felrajzolva. A térkép volt a völgyhöz.

-Hát megtaláltam!-mondta boldogan. Azonban eszébe jutott az álma.

-Lehet, hogy nem kéne említenem a többieknek. Nem kéne életveszélybe sodornom őket! Legjobb lenne eltitkolni. 

A verseny kezdete

  Aznap éjjel Benny semmit nem aludt. Egész éjjel a kőre gondolt. Nem is tudott volna aludni, mert hideg és sötét volt a fogadó szobájában. Látszott, hogy szegény fogadó volt. Minden ablaka be volt törve. A padlón a parkettából le voltak törve darabok. Az ágy recsegett, ha valaki ráült. A takaró egy vékony megtépázott lepedő volt.

  Az éjszaka sötét volt és hideg. A szél csapkodta az ablakokat. A padló recsegett a nagy csendben. Benny már nagy nehezen majdnem elaludt, mikor a szomszédos szobából kiabálást és veszekedést hallott. A nagy veszekedésben felismerte Melinda hangját. A másik hang embere idős lehetett, mert sokat krákogott és reszelős hangon beszélt. 

-Bizonyára az édesapja-gondolta magában Benny és elkezdett hallgatózni.

-Már pedig én elmegyek velük, mert elegem van ebből a szemétkupacból!

-Nem fogsz elmenni itthonról némi jött-ment idegenekkel!-mondta mérgesen az apja.

-Nem fogok itt maradni! Kész unalom itt az élet, és szinte ugyanabban a ruhában járok minden nap.

-Nem tehetek róla, hogy nem megy jól a fogadó. Mit tehetnék ellene?

-Engedj el, hogy megkeressük a követ és jobb sorsot kívánhassak magunknak!

-Csak azért nem hagyom, hogy kockáztasd az életet, hogy jobb legyen nekünk! Itt a vitának vége! Menj aludni!

Melinda még akart mondani valamit, de meggondolta magát és kiment a szobából becsapva maga után az ajtót. Benny még egy kicsit hallgatózott, aztán elaludt.

  Másnap korán reggel találkoztak az étkezőben. Melinda volt ott a leghamarabb. Látszott rajta, hogy nagyon mérges volt. Amint megérkeztek a többiek rögtön indulni akart.

-Nem köszönsz el édesapádtól?

-Nem! Most azonnal indulunk, apámnak nem fogok hiányozni.-mondta mérgesen.

Erre senkit se tudott semmit se mondani. Amint kiléptek még szokniuk kellett a nagy világosságot, mert a nap épp akkor kelt fel. 

-Erre megyünk!-mondta Melinda, és ezzel Észak felé mutatott.

  Mindeközben Gordon figyelte őket.

-Látom az én hősöm társakat is talált.-mondta-Hárman még erősebbek. Meg kéne találnom mindegyik gyenge pontját, hogy végül mindegyikkel egyszerre végezzek. Legelsőnek lássuk, hogy hogyan bánnak el egy kis mocsár-átokkal.-mondta. Levett a polcról egy aprócska fiolát, amiben csak egy kicsi barna folyadék folyt. Levette róla a kupakot és rácsöppentett a kristálygömbre.

  Ekkor hirtelen mind a hárman elkezdtek süllyedni. Alattuk a talaj hatalmas mocsárrá változott. 

-Itt meg mi történik?!-kiáltott Benny.

-Úgy tűnik, hogy egy hatalmas mocsárba keveredtünk. Melinda, próbálj meg elrepülni!-mondta Roger.

-Nem tudok!

-Akkor én próbálok meg valami mást.-mondta, és elkezdett koncentrálni. Hirtelen egész lába olyan ragadós és csúszós lett, mint a mocsár. 

-Máris könnyebb mozogni.-mondta.

-Nem akarok beleszólni saját magad dicséretében, de ha nem tűnne fel, mi egyre jobban süllyedünk el.-szólt közbe Melinda.

-Ja, igen bocsi.-mondta, és elindult a többiek felé.-Kapaszkodtatok belém!

Mindketten belekapaszkodtak, majd elindultak a mocsár széle felé. Ott leszálltak Rogerről.

-Hogyan kerülhetett ide ez a mocsár, mert ez előbb még nem volt itt?-kérdezte értetlenül Benny.

-Úgy tűnik, valaki nem akarja, hogy megtaláljuk a követ.-válaszolta Roger.

-Induljon hát a verseny a kőért!

A társak

  Amit mondott azt meg is tartotta. Benny még aznap útnak indult. De akármerre ment nem talált senkit, aki valaha is hallott volna bármilyen kék levelű erdőről. Már több hete bolyongott, de semmi. 

  Nem sejtette, hogy figyelik őt. Minden egyes lépését megfigyelte valaki. Valaki, aki ugyanúgy vágyik a kőre, mint ő. Ő Gordon, a gonoszok gonosza. Egész testét csuklya fedte, így arcát nem lehetett látni. Magában morgolódott:

-Nem szerezheti meg hamarabb a követ, mint én. Kell nekem a kő! Azzal a kővel hatalmas erőre tehetek szert. Ha kíván valamit, akkor már nem ér semmit az a kő. Csak egy ember kívánságát képes teljesíteni. Nekem kell hamarabb megszereznem. Lássuk, mit szól egy kis Viharátokhoz!-mondta és ráfújt a kristálygömbre, amiben a fiút nézte.

  Ebben a pillanatban Benny körül erős szél keletkezett. Forgószélbe keveredve próbált kiszabadulni. Próbált madárrá változva kiszabadulni, de a szél elragadta. Sokféle állattá változott, de mindegyiket elragadta a szél. Rájött, hogy olyan állattá kell változni, amit nem tud felemelni a szél. Azonnal egy elefánttá változott. Azzal a nagy súllyal földre esett és kisétált a szélből. A szél mögötte azonnal elállt, ő meg visszaváltozott emberré. Haját gyorsan megigazította, mert olyan kócos volt, mintha egy sündisznó tanyázott volna benne.

-Keményebb ellenfél, mint amilyennek tűnik.-mondta Gordon-Jobban kell vele vigyáznom.

Benny furcsának érezte, hogy csak ott volt szél, és amint kijött belőle, rögtön vége lett.

-Itt valami gyanús nekem.-mondta, aztán tovább ment.

  Megint ment pár napot, míg végül egy fogadóba ért. Ott leült egy asztalhoz és rendelt egy italt. Mikor kihozták, rajta maradt a szeme a pincérnőn. Olyan gyönyörű volt, hogy a világ nem látott még olyan szép nőt. Gyönyörű, barna haja volt, szép kék szeme és szép karcsú dereka.

-Hozhatok még valamit, uram?-kérdezte a pincérnő.

-Igen, magából kérnék egy korsónyit.

Ezek után Benny csak annyit vett észre, hogy a földön fekszik, erős égető érzést érezve az arcán.

-Micsoda faragatlan alak!-mondta a pincérnő és elment.

-Micsoda nő!-gondolta magában Benny.

  Ekkor átnézett a szomszédos asztalhoz ahol két férfi épp szkanderozott. Az egyik férfi a kezében egy követ fogdosott. Amint elkezdték megszorította a követ, amitől a karja is kőből lett. Ezek után nem volt nehéz nyerni. Még az asztal szélét is letörte. A férfi, akit legyőztek üvöltve menekült a mosdóba, hogy vizet engedjen a kezére. Benny odament a győzteshez.

-Játszok egyet én is ellened!-mondta.

-Biztos vagy benne? Végig gondoltad?

-Teljesen biztos vagyok benne.

-Akkor kezdjük.

El is kezdték. A férfi ismét megszorította a követ és karja kővé változott. Azonban Benny hirtelen medvévé változott. A férfi nagyon meglepődött így el is vesztette a versenyt. Ezúttal az egész asztal összetört alattuk. Az ismeretlen férfi nevetve mondta:

-Ez szép volt barátom! Jól megleptél.

-Mit ne mondjak te se vagy egy normális ember. De most hagyjuk a képességeinket. A nevem Benny. Hallottál egy varázskőről, ami teljesíti egy kívánságodat?

- Az én nevem Roger. Hallottam róla. Azt mondják, a kék levelű erdőn vezet az, de arról még nem hallottam.

-Én hallottam róla, és tudom is, hogy hol van.-szólt közbe a pincérnő. Erre mindketten elhalkultak.

-Mi az? Nő nem szólhat bele a kalandotokba?

-Ugyan már! Ez nem ilyen fiatal, gyenge nőnek való munka.-mondta Roger.

-Ön szerint nem vagyok elég kemény?

-Így is mondhatjuk.

-Majd meglátjuk.

Ezzel megragadta Rogert és kiment a fogadó elé. Ott aztán megfogta Rogert az ingének nyakánál fogva és elkezdett vele repülni egyre magasabbra és magasabbra, míg végül a felhők fölé értek. Ott a pincérnő ismét megkérdezte:

-Ön szerint én nem vagyok elég kemény?

-De nagyon is kemény, nagyon kemény. Ön a legkeményebb ember, akit ismerek, csak kérem, vigyen le.

-Hátlegyen.-mondta, és ezzel visszaszálltak a fogadóba.

-Na, szóval, akkor eltetszik mondani, hogy hol találjuk a kék levelű erdő?

-Majd holnap, ma már túl fáradt vagyok.

Az élet célja

  Bennynek (mert így neveztek el a fiút) pokol volt az élete. Minden gyerek kerülte őt. Mindig csinált valamit, amitől megijedtek a gyerekek és féltek tőle. Labdázni se hívták, mert amint neki dobták a labdát kutyává változott és elkapta a labdát, így kilyukasztva azt. Fürdésnél amint vízbe tették hallá változott. Az összes gyerek sikoltozva menekült előle. Épp ezért egyetlen barátja se volt. Szegényt senki se fogadta örökbe, mert amint kiválasztották átváltozott valamilyen állattá és a szülők elmenekültek.

  Nemsokára eljön Benny 18. születésnapja. Az egyetlen baj, hogy nem tudja, mihez kezdjen. Keressen munkát? Minden honnan kirúgnák a képessége miatt. Menjen egyetemre? Nem vennék fel. Mit tehetne egy ilyen ember? Mindenhonnan elzavarják a furcsa képessége miatt. Minek kellett megkapnia? Utálja az egészet. Nagyon szívesen megszabadulna tőle, de hogyan?

  Így gondolkozott egészen a születésnapjáig. Aznap nem sok dolgot kapott. Néhány ajándékot kapott csak. Végül kapott egy kis tortát, amin csak egyetlen egy gyertya éget.

-Kívánj valamit!-mondta Miss. Angéla.

Benny becsukta a szemét, kívánt valamit és elfújta a gyertyát. Fejében elmondta a kívánságot. "Bárcsak választ kapnék arra, hogy hogyan szabadulhatnék meg az erőmtől!"

  Ebben a pillanatban hatalmas szél támadt. A szobában az összes port felkavarta és hatalmas forgószelet csinált. A porból egy arc formája bukkant elő. Megszólított Bennyt:

-Messze innen a havas hegytetőn,

 Hol süt a nap, de semmi sem olvad.

 Ott találod a varázskövet,

 De csak egyet kívánhatsz, tőle ne feledd!

 A kék levelű erdőn vezet utad,

 Gondold meg, hogy mit mondasz!

  Ezzel eltűnt a semmibe. Mindenki csendben állt. Benny arcán megjelent a mosoly.

-Végre megtaláltam életem célját!-kiabálta örömében.

-De biztos vagy benne Benny?-kérdezte aggódva Miss. Angela-Az az út nagyon veszélyes lehet. És én még soha nem hallottam kék levelű erdőről.

-Nem baj! Útnak indulok és megkeresem azt a követ, hogy végre normális életem lehessen-mondta diadalmasan-Még holnap útnak indulok!

Az új lakó

  Hideg, csapadékos tél volt. Az egész városban csend volt, sötétség. Csak Angéla árvaházban volt zaj, és világítottak a lámpák. Az igazgató, Miss. Angéla egész este rohangált a házban a gyerekek után, akik sehogy se akartak elaludni. Végül elordította magát:

-Elég legyen! Aki nem marad nyugton azonnal, azt kizavarom az utcára, hogy ott aludjon.

Erre azért a gyerekek is megnyugodtak.

  Pár perc múlva már csak egy helyiségben világított a szoba. Miss. Angéla fáradtan ült bele karosszékébe. Most végre kipihenhette magát. Ő egy nagyon kedves hölgy volt, aki saját gyermekeiként nevelte fel árváit. Igyekezik árváinak nevelőket keresni, hogy  láthassa a gyerekek boldogságát. Szép kék szemében a remény fénye csillogott, ezzel adta a reményt a gyerekeknek, hogy egyszer mindenkit örökbe fogadnak majd.
  Olyan fáradt volt, hogy karosszékében el is aludt volna, ha hirtelen nem csengetnek. Fáradtan felállt a székből, majd lesietett a lépcsőn. Amikor ajtót nyitott senkit se látott sehol. Azonban mikor épp becsukta volna az ajtót egy morgásra lett figyelmes. Lenézett az ajtó elé és meglátott egy kis kosárkát, ami le volt fedve egy is takaróval. Felemelte a takarót. Hát azalatt egy nagyon szép vörös macskakölyköt talált. A macska épp aludt. Mellette volt egy papír. Volt rajta egy üzenet:

"Kérem, nevelje fel gyermekemet! Nagyon sok figyelemre van szüksége.

Ui.: Ne keltsék fel az alvásból!"

Miss. Angéla nem nagyon értette, hogy hogyan lehet a gyereke egy macska, de gondolta azért beviszi a hideg elől házba.

 A szobájában megakarta nézni a macskát közelebbről is. Mikor felemelte hirtelen a macska elkezdett sírni, mint egy kisgyermek. Visszadobta a kosárba, ahonnan utána egy síró kisgyermek mászott elő. A gyermek egyenesen Miss. Angéla felé kezdett mászni. Amint odaért elkezdte rángatni Miss. Angéla ruháját, aki ezután felemelte és az ölébe ültette. Ott elkezdte ringatni, altatót énekelni, hogy elaltassa. Miután elaludt elkezdett gondolkozni:

-Most mit tegyek ezzel a kis párával?-gondolta.

Végül keresett neki egy üres ágyat és abba fektette bele. Remélte, nem lesz sok gond vele. Örült volna, ha így is lenne!