A verseny kezdete

  Aznap éjjel Benny semmit nem aludt. Egész éjjel a kőre gondolt. Nem is tudott volna aludni, mert hideg és sötét volt a fogadó szobájában. Látszott, hogy szegény fogadó volt. Minden ablaka be volt törve. A padlón a parkettából le voltak törve darabok. Az ágy recsegett, ha valaki ráült. A takaró egy vékony megtépázott lepedő volt.

  Az éjszaka sötét volt és hideg. A szél csapkodta az ablakokat. A padló recsegett a nagy csendben. Benny már nagy nehezen majdnem elaludt, mikor a szomszédos szobából kiabálást és veszekedést hallott. A nagy veszekedésben felismerte Melinda hangját. A másik hang embere idős lehetett, mert sokat krákogott és reszelős hangon beszélt. 

-Bizonyára az édesapja-gondolta magában Benny és elkezdett hallgatózni.

-Már pedig én elmegyek velük, mert elegem van ebből a szemétkupacból!

-Nem fogsz elmenni itthonról némi jött-ment idegenekkel!-mondta mérgesen az apja.

-Nem fogok itt maradni! Kész unalom itt az élet, és szinte ugyanabban a ruhában járok minden nap.

-Nem tehetek róla, hogy nem megy jól a fogadó. Mit tehetnék ellene?

-Engedj el, hogy megkeressük a követ és jobb sorsot kívánhassak magunknak!

-Csak azért nem hagyom, hogy kockáztasd az életet, hogy jobb legyen nekünk! Itt a vitának vége! Menj aludni!

Melinda még akart mondani valamit, de meggondolta magát és kiment a szobából becsapva maga után az ajtót. Benny még egy kicsit hallgatózott, aztán elaludt.

  Másnap korán reggel találkoztak az étkezőben. Melinda volt ott a leghamarabb. Látszott rajta, hogy nagyon mérges volt. Amint megérkeztek a többiek rögtön indulni akart.

-Nem köszönsz el édesapádtól?

-Nem! Most azonnal indulunk, apámnak nem fogok hiányozni.-mondta mérgesen.

Erre senkit se tudott semmit se mondani. Amint kiléptek még szokniuk kellett a nagy világosságot, mert a nap épp akkor kelt fel. 

-Erre megyünk!-mondta Melinda, és ezzel Észak felé mutatott.

  Mindeközben Gordon figyelte őket.

-Látom az én hősöm társakat is talált.-mondta-Hárman még erősebbek. Meg kéne találnom mindegyik gyenge pontját, hogy végül mindegyikkel egyszerre végezzek. Legelsőnek lássuk, hogy hogyan bánnak el egy kis mocsár-átokkal.-mondta. Levett a polcról egy aprócska fiolát, amiben csak egy kicsi barna folyadék folyt. Levette róla a kupakot és rácsöppentett a kristálygömbre.

  Ekkor hirtelen mind a hárman elkezdtek süllyedni. Alattuk a talaj hatalmas mocsárrá változott. 

-Itt meg mi történik?!-kiáltott Benny.

-Úgy tűnik, hogy egy hatalmas mocsárba keveredtünk. Melinda, próbálj meg elrepülni!-mondta Roger.

-Nem tudok!

-Akkor én próbálok meg valami mást.-mondta, és elkezdett koncentrálni. Hirtelen egész lába olyan ragadós és csúszós lett, mint a mocsár. 

-Máris könnyebb mozogni.-mondta.

-Nem akarok beleszólni saját magad dicséretében, de ha nem tűnne fel, mi egyre jobban süllyedünk el.-szólt közbe Melinda.

-Ja, igen bocsi.-mondta, és elindult a többiek felé.-Kapaszkodtatok belém!

Mindketten belekapaszkodtak, majd elindultak a mocsár széle felé. Ott leszálltak Rogerről.

-Hogyan kerülhetett ide ez a mocsár, mert ez előbb még nem volt itt?-kérdezte értetlenül Benny.

-Úgy tűnik, valaki nem akarja, hogy megtaláljuk a követ.-válaszolta Roger.

-Induljon hát a verseny a kőért!