A társak

  Amit mondott azt meg is tartotta. Benny még aznap útnak indult. De akármerre ment nem talált senkit, aki valaha is hallott volna bármilyen kék levelű erdőről. Már több hete bolyongott, de semmi. 

  Nem sejtette, hogy figyelik őt. Minden egyes lépését megfigyelte valaki. Valaki, aki ugyanúgy vágyik a kőre, mint ő. Ő Gordon, a gonoszok gonosza. Egész testét csuklya fedte, így arcát nem lehetett látni. Magában morgolódott:

-Nem szerezheti meg hamarabb a követ, mint én. Kell nekem a kő! Azzal a kővel hatalmas erőre tehetek szert. Ha kíván valamit, akkor már nem ér semmit az a kő. Csak egy ember kívánságát képes teljesíteni. Nekem kell hamarabb megszereznem. Lássuk, mit szól egy kis Viharátokhoz!-mondta és ráfújt a kristálygömbre, amiben a fiút nézte.

  Ebben a pillanatban Benny körül erős szél keletkezett. Forgószélbe keveredve próbált kiszabadulni. Próbált madárrá változva kiszabadulni, de a szél elragadta. Sokféle állattá változott, de mindegyiket elragadta a szél. Rájött, hogy olyan állattá kell változni, amit nem tud felemelni a szél. Azonnal egy elefánttá változott. Azzal a nagy súllyal földre esett és kisétált a szélből. A szél mögötte azonnal elállt, ő meg visszaváltozott emberré. Haját gyorsan megigazította, mert olyan kócos volt, mintha egy sündisznó tanyázott volna benne.

-Keményebb ellenfél, mint amilyennek tűnik.-mondta Gordon-Jobban kell vele vigyáznom.

Benny furcsának érezte, hogy csak ott volt szél, és amint kijött belőle, rögtön vége lett.

-Itt valami gyanús nekem.-mondta, aztán tovább ment.

  Megint ment pár napot, míg végül egy fogadóba ért. Ott leült egy asztalhoz és rendelt egy italt. Mikor kihozták, rajta maradt a szeme a pincérnőn. Olyan gyönyörű volt, hogy a világ nem látott még olyan szép nőt. Gyönyörű, barna haja volt, szép kék szeme és szép karcsú dereka.

-Hozhatok még valamit, uram?-kérdezte a pincérnő.

-Igen, magából kérnék egy korsónyit.

Ezek után Benny csak annyit vett észre, hogy a földön fekszik, erős égető érzést érezve az arcán.

-Micsoda faragatlan alak!-mondta a pincérnő és elment.

-Micsoda nő!-gondolta magában Benny.

  Ekkor átnézett a szomszédos asztalhoz ahol két férfi épp szkanderozott. Az egyik férfi a kezében egy követ fogdosott. Amint elkezdték megszorította a követ, amitől a karja is kőből lett. Ezek után nem volt nehéz nyerni. Még az asztal szélét is letörte. A férfi, akit legyőztek üvöltve menekült a mosdóba, hogy vizet engedjen a kezére. Benny odament a győzteshez.

-Játszok egyet én is ellened!-mondta.

-Biztos vagy benne? Végig gondoltad?

-Teljesen biztos vagyok benne.

-Akkor kezdjük.

El is kezdték. A férfi ismét megszorította a követ és karja kővé változott. Azonban Benny hirtelen medvévé változott. A férfi nagyon meglepődött így el is vesztette a versenyt. Ezúttal az egész asztal összetört alattuk. Az ismeretlen férfi nevetve mondta:

-Ez szép volt barátom! Jól megleptél.

-Mit ne mondjak te se vagy egy normális ember. De most hagyjuk a képességeinket. A nevem Benny. Hallottál egy varázskőről, ami teljesíti egy kívánságodat?

- Az én nevem Roger. Hallottam róla. Azt mondják, a kék levelű erdőn vezet az, de arról még nem hallottam.

-Én hallottam róla, és tudom is, hogy hol van.-szólt közbe a pincérnő. Erre mindketten elhalkultak.

-Mi az? Nő nem szólhat bele a kalandotokba?

-Ugyan már! Ez nem ilyen fiatal, gyenge nőnek való munka.-mondta Roger.

-Ön szerint nem vagyok elég kemény?

-Így is mondhatjuk.

-Majd meglátjuk.

Ezzel megragadta Rogert és kiment a fogadó elé. Ott aztán megfogta Rogert az ingének nyakánál fogva és elkezdett vele repülni egyre magasabbra és magasabbra, míg végül a felhők fölé értek. Ott a pincérnő ismét megkérdezte:

-Ön szerint én nem vagyok elég kemény?

-De nagyon is kemény, nagyon kemény. Ön a legkeményebb ember, akit ismerek, csak kérem, vigyen le.

-Hátlegyen.-mondta, és ezzel visszaszálltak a fogadóba.

-Na, szóval, akkor eltetszik mondani, hogy hol találjuk a kék levelű erdő?

-Majd holnap, ma már túl fáradt vagyok.