A verseny kezdete

  Aznap éjjel Benny semmit nem aludt. Egész éjjel a kőre gondolt. Nem is tudott volna aludni, mert hideg és sötét volt a fogadó szobájában. Látszott, hogy szegény fogadó volt. Minden ablaka be volt törve. A padlón a parkettából le voltak törve darabok. Az ágy recsegett, ha valaki ráült. A takaró egy vékony megtépázott lepedő volt.

  Az éjszaka sötét volt és hideg. A szél csapkodta az ablakokat. A padló recsegett a nagy csendben. Benny már nagy nehezen majdnem elaludt, mikor a szomszédos szobából kiabálást és veszekedést hallott. A nagy veszekedésben felismerte Melinda hangját. A másik hang embere idős lehetett, mert sokat krákogott és reszelős hangon beszélt. 

-Bizonyára az édesapja-gondolta magában Benny és elkezdett hallgatózni.

-Már pedig én elmegyek velük, mert elegem van ebből a szemétkupacból!

-Nem fogsz elmenni itthonról némi jött-ment idegenekkel!-mondta mérgesen az apja.

-Nem fogok itt maradni! Kész unalom itt az élet, és szinte ugyanabban a ruhában járok minden nap.

-Nem tehetek róla, hogy nem megy jól a fogadó. Mit tehetnék ellene?

-Engedj el, hogy megkeressük a követ és jobb sorsot kívánhassak magunknak!

-Csak azért nem hagyom, hogy kockáztasd az életet, hogy jobb legyen nekünk! Itt a vitának vége! Menj aludni!

Melinda még akart mondani valamit, de meggondolta magát és kiment a szobából becsapva maga után az ajtót. Benny még egy kicsit hallgatózott, aztán elaludt.

  Másnap korán reggel találkoztak az étkezőben. Melinda volt ott a leghamarabb. Látszott rajta, hogy nagyon mérges volt. Amint megérkeztek a többiek rögtön indulni akart.

-Nem köszönsz el édesapádtól?

-Nem! Most azonnal indulunk, apámnak nem fogok hiányozni.-mondta mérgesen.

Erre senkit se tudott semmit se mondani. Amint kiléptek még szokniuk kellett a nagy világosságot, mert a nap épp akkor kelt fel. 

-Erre megyünk!-mondta Melinda, és ezzel Észak felé mutatott.

  Mindeközben Gordon figyelte őket.

-Látom az én hősöm társakat is talált.-mondta-Hárman még erősebbek. Meg kéne találnom mindegyik gyenge pontját, hogy végül mindegyikkel egyszerre végezzek. Legelsőnek lássuk, hogy hogyan bánnak el egy kis mocsár-átokkal.-mondta. Levett a polcról egy aprócska fiolát, amiben csak egy kicsi barna folyadék folyt. Levette róla a kupakot és rácsöppentett a kristálygömbre.

  Ekkor hirtelen mind a hárman elkezdtek süllyedni. Alattuk a talaj hatalmas mocsárrá változott. 

-Itt meg mi történik?!-kiáltott Benny.

-Úgy tűnik, hogy egy hatalmas mocsárba keveredtünk. Melinda, próbálj meg elrepülni!-mondta Roger.

-Nem tudok!

-Akkor én próbálok meg valami mást.-mondta, és elkezdett koncentrálni. Hirtelen egész lába olyan ragadós és csúszós lett, mint a mocsár. 

-Máris könnyebb mozogni.-mondta.

-Nem akarok beleszólni saját magad dicséretében, de ha nem tűnne fel, mi egyre jobban süllyedünk el.-szólt közbe Melinda.

-Ja, igen bocsi.-mondta, és elindult a többiek felé.-Kapaszkodtatok belém!

Mindketten belekapaszkodtak, majd elindultak a mocsár széle felé. Ott leszálltak Rogerről.

-Hogyan kerülhetett ide ez a mocsár, mert ez előbb még nem volt itt?-kérdezte értetlenül Benny.

-Úgy tűnik, valaki nem akarja, hogy megtaláljuk a követ.-válaszolta Roger.

-Induljon hát a verseny a kőért!

A társak

  Amit mondott azt meg is tartotta. Benny még aznap útnak indult. De akármerre ment nem talált senkit, aki valaha is hallott volna bármilyen kék levelű erdőről. Már több hete bolyongott, de semmi. 

  Nem sejtette, hogy figyelik őt. Minden egyes lépését megfigyelte valaki. Valaki, aki ugyanúgy vágyik a kőre, mint ő. Ő Gordon, a gonoszok gonosza. Egész testét csuklya fedte, így arcát nem lehetett látni. Magában morgolódott:

-Nem szerezheti meg hamarabb a követ, mint én. Kell nekem a kő! Azzal a kővel hatalmas erőre tehetek szert. Ha kíván valamit, akkor már nem ér semmit az a kő. Csak egy ember kívánságát képes teljesíteni. Nekem kell hamarabb megszereznem. Lássuk, mit szól egy kis Viharátokhoz!-mondta és ráfújt a kristálygömbre, amiben a fiút nézte.

  Ebben a pillanatban Benny körül erős szél keletkezett. Forgószélbe keveredve próbált kiszabadulni. Próbált madárrá változva kiszabadulni, de a szél elragadta. Sokféle állattá változott, de mindegyiket elragadta a szél. Rájött, hogy olyan állattá kell változni, amit nem tud felemelni a szél. Azonnal egy elefánttá változott. Azzal a nagy súllyal földre esett és kisétált a szélből. A szél mögötte azonnal elállt, ő meg visszaváltozott emberré. Haját gyorsan megigazította, mert olyan kócos volt, mintha egy sündisznó tanyázott volna benne.

-Keményebb ellenfél, mint amilyennek tűnik.-mondta Gordon-Jobban kell vele vigyáznom.

Benny furcsának érezte, hogy csak ott volt szél, és amint kijött belőle, rögtön vége lett.

-Itt valami gyanús nekem.-mondta, aztán tovább ment.

  Megint ment pár napot, míg végül egy fogadóba ért. Ott leült egy asztalhoz és rendelt egy italt. Mikor kihozták, rajta maradt a szeme a pincérnőn. Olyan gyönyörű volt, hogy a világ nem látott még olyan szép nőt. Gyönyörű, barna haja volt, szép kék szeme és szép karcsú dereka.

-Hozhatok még valamit, uram?-kérdezte a pincérnő.

-Igen, magából kérnék egy korsónyit.

Ezek után Benny csak annyit vett észre, hogy a földön fekszik, erős égető érzést érezve az arcán.

-Micsoda faragatlan alak!-mondta a pincérnő és elment.

-Micsoda nő!-gondolta magában Benny.

  Ekkor átnézett a szomszédos asztalhoz ahol két férfi épp szkanderozott. Az egyik férfi a kezében egy követ fogdosott. Amint elkezdték megszorította a követ, amitől a karja is kőből lett. Ezek után nem volt nehéz nyerni. Még az asztal szélét is letörte. A férfi, akit legyőztek üvöltve menekült a mosdóba, hogy vizet engedjen a kezére. Benny odament a győzteshez.

-Játszok egyet én is ellened!-mondta.

-Biztos vagy benne? Végig gondoltad?

-Teljesen biztos vagyok benne.

-Akkor kezdjük.

El is kezdték. A férfi ismét megszorította a követ és karja kővé változott. Azonban Benny hirtelen medvévé változott. A férfi nagyon meglepődött így el is vesztette a versenyt. Ezúttal az egész asztal összetört alattuk. Az ismeretlen férfi nevetve mondta:

-Ez szép volt barátom! Jól megleptél.

-Mit ne mondjak te se vagy egy normális ember. De most hagyjuk a képességeinket. A nevem Benny. Hallottál egy varázskőről, ami teljesíti egy kívánságodat?

- Az én nevem Roger. Hallottam róla. Azt mondják, a kék levelű erdőn vezet az, de arról még nem hallottam.

-Én hallottam róla, és tudom is, hogy hol van.-szólt közbe a pincérnő. Erre mindketten elhalkultak.

-Mi az? Nő nem szólhat bele a kalandotokba?

-Ugyan már! Ez nem ilyen fiatal, gyenge nőnek való munka.-mondta Roger.

-Ön szerint nem vagyok elég kemény?

-Így is mondhatjuk.

-Majd meglátjuk.

Ezzel megragadta Rogert és kiment a fogadó elé. Ott aztán megfogta Rogert az ingének nyakánál fogva és elkezdett vele repülni egyre magasabbra és magasabbra, míg végül a felhők fölé értek. Ott a pincérnő ismét megkérdezte:

-Ön szerint én nem vagyok elég kemény?

-De nagyon is kemény, nagyon kemény. Ön a legkeményebb ember, akit ismerek, csak kérem, vigyen le.

-Hátlegyen.-mondta, és ezzel visszaszálltak a fogadóba.

-Na, szóval, akkor eltetszik mondani, hogy hol találjuk a kék levelű erdő?

-Majd holnap, ma már túl fáradt vagyok.

Az élet célja

  Bennynek (mert így neveztek el a fiút) pokol volt az élete. Minden gyerek kerülte őt. Mindig csinált valamit, amitől megijedtek a gyerekek és féltek tőle. Labdázni se hívták, mert amint neki dobták a labdát kutyává változott és elkapta a labdát, így kilyukasztva azt. Fürdésnél amint vízbe tették hallá változott. Az összes gyerek sikoltozva menekült előle. Épp ezért egyetlen barátja se volt. Szegényt senki se fogadta örökbe, mert amint kiválasztották átváltozott valamilyen állattá és a szülők elmenekültek.

  Nemsokára eljön Benny 18. születésnapja. Az egyetlen baj, hogy nem tudja, mihez kezdjen. Keressen munkát? Minden honnan kirúgnák a képessége miatt. Menjen egyetemre? Nem vennék fel. Mit tehetne egy ilyen ember? Mindenhonnan elzavarják a furcsa képessége miatt. Minek kellett megkapnia? Utálja az egészet. Nagyon szívesen megszabadulna tőle, de hogyan?

  Így gondolkozott egészen a születésnapjáig. Aznap nem sok dolgot kapott. Néhány ajándékot kapott csak. Végül kapott egy kis tortát, amin csak egyetlen egy gyertya éget.

-Kívánj valamit!-mondta Miss. Angéla.

Benny becsukta a szemét, kívánt valamit és elfújta a gyertyát. Fejében elmondta a kívánságot. "Bárcsak választ kapnék arra, hogy hogyan szabadulhatnék meg az erőmtől!"

  Ebben a pillanatban hatalmas szél támadt. A szobában az összes port felkavarta és hatalmas forgószelet csinált. A porból egy arc formája bukkant elő. Megszólított Bennyt:

-Messze innen a havas hegytetőn,

 Hol süt a nap, de semmi sem olvad.

 Ott találod a varázskövet,

 De csak egyet kívánhatsz, tőle ne feledd!

 A kék levelű erdőn vezet utad,

 Gondold meg, hogy mit mondasz!

  Ezzel eltűnt a semmibe. Mindenki csendben állt. Benny arcán megjelent a mosoly.

-Végre megtaláltam életem célját!-kiabálta örömében.

-De biztos vagy benne Benny?-kérdezte aggódva Miss. Angela-Az az út nagyon veszélyes lehet. És én még soha nem hallottam kék levelű erdőről.

-Nem baj! Útnak indulok és megkeresem azt a követ, hogy végre normális életem lehessen-mondta diadalmasan-Még holnap útnak indulok!

Az új lakó

  Hideg, csapadékos tél volt. Az egész városban csend volt, sötétség. Csak Angéla árvaházban volt zaj, és világítottak a lámpák. Az igazgató, Miss. Angéla egész este rohangált a házban a gyerekek után, akik sehogy se akartak elaludni. Végül elordította magát:

-Elég legyen! Aki nem marad nyugton azonnal, azt kizavarom az utcára, hogy ott aludjon.

Erre azért a gyerekek is megnyugodtak.

  Pár perc múlva már csak egy helyiségben világított a szoba. Miss. Angéla fáradtan ült bele karosszékébe. Most végre kipihenhette magát. Ő egy nagyon kedves hölgy volt, aki saját gyermekeiként nevelte fel árváit. Igyekezik árváinak nevelőket keresni, hogy  láthassa a gyerekek boldogságát. Szép kék szemében a remény fénye csillogott, ezzel adta a reményt a gyerekeknek, hogy egyszer mindenkit örökbe fogadnak majd.
  Olyan fáradt volt, hogy karosszékében el is aludt volna, ha hirtelen nem csengetnek. Fáradtan felállt a székből, majd lesietett a lépcsőn. Amikor ajtót nyitott senkit se látott sehol. Azonban mikor épp becsukta volna az ajtót egy morgásra lett figyelmes. Lenézett az ajtó elé és meglátott egy kis kosárkát, ami le volt fedve egy is takaróval. Felemelte a takarót. Hát azalatt egy nagyon szép vörös macskakölyköt talált. A macska épp aludt. Mellette volt egy papír. Volt rajta egy üzenet:

"Kérem, nevelje fel gyermekemet! Nagyon sok figyelemre van szüksége.

Ui.: Ne keltsék fel az alvásból!"

Miss. Angéla nem nagyon értette, hogy hogyan lehet a gyereke egy macska, de gondolta azért beviszi a hideg elől házba.

 A szobájában megakarta nézni a macskát közelebbről is. Mikor felemelte hirtelen a macska elkezdett sírni, mint egy kisgyermek. Visszadobta a kosárba, ahonnan utána egy síró kisgyermek mászott elő. A gyermek egyenesen Miss. Angéla felé kezdett mászni. Amint odaért elkezdte rángatni Miss. Angéla ruháját, aki ezután felemelte és az ölébe ültette. Ott elkezdte ringatni, altatót énekelni, hogy elaltassa. Miután elaludt elkezdett gondolkozni:

-Most mit tegyek ezzel a kis párával?-gondolta.

Végül keresett neki egy üres ágyat és abba fektette bele. Remélte, nem lesz sok gond vele. Örült volna, ha így is lenne!